Fantomfájdalomról már biztos mindenki hallott! Mikor egy amputált végtag "helye" fáj......
Ezzel a fantomzsírral nem olyan rég futottam össze. És nem kevés mondatban ismertem magamra. Sok kilótól megszabadult embereknél fordul elő, sőt azoknál is akik fogynak,fogynak de még mindig kövérnek látják magukat,akik már elérték az áhított álomsúlyt....
Anno én is kitűztem egy célt magam elé(persze apránként) de mikor elértem a hőn áhított 65 kilót, örültem mint állat, de az a kép amit a súlyhoz képzeltem, nem volt olyan amilyet megálmodtam,hozzáteszem.......irreálisan!
Nem tudom ki hogy van vele, de én a magam szemével nézve többször látom a hibákat , mit kéne,honnan kéne,mennyit kéne lefaragni,átalakítani,eltüntetni....stb.
Vannak olyan napjaim,hogy mikor például ülök ás lenézek magamra,comb,has,csípő....és legalább 80 kilósnak látom magam.De vannak napok mikor meg minden oké, és elégedett vagyok ,mert akkor épp laposabb a hasam vagy nem látom a hibáimat olyan nagyoknak. És szinte legyen így vagy úgy,egyvalami iszonyat nehéz. Úgy látni magunkat az év minden egyes napján,hogy ne nézegessük és vegyük észre a testi hibáinkat. Az énképünkön változtatni-elfogadni, merőben nehezebb mint fogyni!!!!!!!
Telis tele vagyunk ilyen és olyan fantomokkal........úgy érezzük, meg kell felelni egy bizonyos ideálnak. Feszesnek,izmosnak kell lennünk,mert nem csak esztétikus,de egyenlő a fittséggel és az egészséggel..........
Úgy érzem (és még sok millió nőtársam nevében is kijelenthetem),hogy néha irreális elvárásokat tűzünk mi NŐK magunk elé. Nem lehet mindenki izmos és feszes tökéletes cicikkel,popsival ,hajjal,fogakkal ........stb. 'rendelkező' nő!!!!!!!! Akinek megadatik lemerem fogadni,hogy van más fantomja az életében.....Ezért is gondolom úgy,hogy piszkosul nehéz elfogadni magunkat úgy, ahogy vagyunk.
Mindig is szerettem azt a bizonyos aranyközéputat ,mert azzal nem lőhet annyira mellé az ember . A fő,hogy semmit se siettethetünk(se fogyást,se izmosodást...) és ne görcsösen tegyünk az álmainkért ! :)
"""Legyenek reális elvárásaink a célmeghatározáskor. A saját testi-lelki egészségünkre irányuló céljainkat átgondoltan, tudatosan irányítsuk. Ha a mentális igény felmerül a fogyásra, azt vizsgáljuk meg alaposan és alakítsunk ki belső célokat, mint pl. az egészséges táplálkozás öröme, pozitív hozzáállás a testmozgáshoz. Ez a mentális előkészítés nem csak a fogyás sikerességét segíti elő, hanem a hosszútávú célokra is felkészít, hogy a "fantom-zsír" ne zavarja meg az elért eredménnyel kapcsolatos elégedettséget.""""
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése