" .....mennyiiii ....120 kiló??? Hát én nem tudlak elképzelni ducin!!!"
Ezt az elmúlt 3 év során nem egyszer, nem kétszer kaptam már meg.......de csak most esett le igazán,a mondat mögöttes tartalma. Hisz hosszú éves rinyálás és ilyen olyan fogyókúrák,diéták után.....mikor mindig meséltem ennek annak,osztálytársaknak barátnőknek,rokonoknak..... azt,hogy is képzelem a fogyást........rendre az esetek 80%-ban azt a kísérő szöveget kaptam,hogy
"...., Dóri.....én nem tudlak elképzelni "vékonyan!!!" és ezalatt nem azt kell érteni,hogy sovány, hanem normális testalkat....hisz már tiniként is arra vágytam, nem arra,hogy zörögjenek a csontjaim.
Most pedig végre leesett,hogy fordult a kocka. Az újabb emberek az életemben akiket megismerek és szóba jön a fogyás(mert hát a nők témájának szinte szerves része ) és én is elmondom a meglátásaim,tapasztalataim akkor óhatatlanul automatikusan rákérdeznek......"miért, te mennyit fogytál??" és a válaszom kikerekedett szemeket eredményez......és az első vagy az,hogy " hogy sikerült???!!" vagy az " na,neee én nem tudlak elképzelni több mint 100 kilósan!"
Ha nem is mondanának semmit, én már akkor is örülök/örülnék, hisz amit akartam és kitűztem célul azt elértem. De ezek a pluszok,döbbent arcok, dicséretek, kérdések tömkelege...... teszik még klasszabbá a fogyást. Hisz aki már küzdött akár csak 3 kiló felesleggel,tudja,hogy nem olyan könnyű leadni.....
Mindig magunknak bizonyítsunk be,hogy képesek vagyunk rá,hogy el tudjuk érni a kitűzött célt. A környezeti(rokonok,barátok, ellenségek.....) hatásokat legyen az pozitív vagy negatív,mindig úgy kell alakítani,hogy a saját malmunkra hajtsuk a vizet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése