Idén mindenképpen szeretettem volna Nanival úgy eltölteni pár napot Mamánknál(neki Dédije) ,hogy ott is ébredünk :)
A gyerekkorom óta nagyon sok minden változott......de ez csak a környezetre vonatkozik.....az érzéseim megmaradtak.
Akkor is mikor lemegyek a kertbe vagy kinézek az utcára......meglátom azt az ezer éves tényért amiből pici gyerekként ettem... az unokatesóimmal leültünk a hokedli köré és úgy ettünk gyorsan, hogy mehessünk játszani vagy bunkert építeni....vagy a záptojásokat összeszedni és szegény Kati néni tyúkudvarába dobálni a garázs tetejéről........vagy elmenni Mamámmal fel a birkákhoz és legeltetni ,kisbirkát nyöszörgetni........
És most ha nem is mindent, de csak egy kis szeletkéjét Nani is átélhette....
Lementünk a kertbe, Mamám rákötötte a derekára a százesztendős kötényt (Mamám ezt szokta mondani a régi dolgokra) :) és szedte Dorka a szilvát a gombóchoz.....annyira jó
Amit nekem mondott, ahogy engem hívott gyerekként Mama, most úgy beszél és úgyy szól Nanihoz is........és ez nagyon jó érzéssel tölt és töltött el, ahogy rájuk néztem/nézek.
Vagy mikor Mamámat néztem kis kölyökként ahogy gyúrja a tésztát...ahogy készíti a finomabbnál finomabb ételeket.....persze mikor már nagyobbacska lettem, meg is tanított. Így most az Ő felügyelete mellett készítettük el a szilvás gombócot, amihez a krumplit együtt közösen hárman szedtünk fel a kertből......Nani a szilvát szedte......és mikor kész lett....és megkóstoltam.....valami eszméletlen JÓ érzés töltött el :)
Mikor megyünk, akkor Mamám inkább a hagyományos ételeket készíti, bár arra is mondom, hogy ne kezdjen bele semmi több fogásos menü elkészítésébe...de hiába is mondom......
hisz Ő a Mamám :) <3>3>
Dédi Mama és Dorka kötény kötés közben :)
Mamám kertjéből a kilátás :)
A legfinomabb szilvás gombóc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése