2011. november 28., hétfő

Voltam Godotba múlt hétfőn

és tovább jutottam:))) 17 emberből 7 embernek sikerült,köztük egyedüli nőként nekem is:)))
http://dumaszinhaz.blog.hu/2011/11/23/felorult_tomeghatas
Itt el is lehet olvasni,mi volt hogy volt,ki volt ott.....rólam is írtak :)))A képen én veszettül magyarázok,Csenki Ati meg abal alsó sarokból nagyon figyel:)))



Node,vissza arra amiért a legöbben itt vagytok és olvastok:)
Még mindig kapok leveleket,amire igyekszem is válaszolgatni.
És mikor válaszolok akkor ihletet kapok,felidézem mi,hogy volt......
Sajnos senkivel sem tudom,megosztani azt az érzést,gondolatokat,ami végül elindította nálam ezt a fogyás folyamatot!!!!!!! Bár át tudnám adni ami akkoriban a fejemben volt,de sajnos nem tudom! Így csak leírni tudom,mik jártak akkor a fejemben!
Ma is válaszoltam egy anyuka levelére!Neki is, mint sokan másoknak,az volt a kérdése,hogy mi volt az ami átlendített,elindított a fogyás útján????


"Nehéz nagyon azt visszaadni,ami akkoriban az én fejembe lezajlott!!!!
De csak körvonalakban tudom,neked ezt leírni!
Még a várandósság előtt is nagyon sokszor tépelődtem azon,hogy "úhha,le kéne fogyni,mert ez így nem vezet semmi jóhoz"!
De mindig csak napolgattam a dolgot.......aztán mikor ott voltam,a védőnőnél és hónapról hónapra egyre több lett a súlyom, valahol érdekelt is meg nem is!
Tudtam hogy űber gáz és sok,hogy 120kiló vagyok(mert szülni kb. annyival menetm).Aztán utána úgy voltam vele,hogy oké hízni ne hízzak tejem legyen és ennyi.Ja és azzal is vígasztaltam magam,hogy majd szülés után 6hónappal vagy 1 évvel,majd már lemennek a kilók,mert miért ne mennének le,hisz a szoptatással mennyi sok kalóriát lehet égetni!
Aztán hamar leesett,hogy kevés tejem van.......örültem hogy fél éves koráig eltudtam látni tejjel Nanit!
Aztán ott volt, egy újabb arcon csapás,hogy "hahóóóóó,most már nem szoptatsz,ideje lenne valami megoldást keresni!" És nagyon sokat járt ezen az agyam,hogy mit kéne, amit egy életen át tudok tartani???!!!!!
És akkor összeállt a fejembe a dolog. Nem akartam lemondani semmiről persze tudtam azt, hogy nem ehetek több szelet kenyeret,meg nem ehetek csokikat.........de emelett szerettem volna enni,sütit,édeséget,tésztát..........szóval azokat amit addig is!
Tudtam ,hogy én az esti sok sok evéstől híztam el,volt hogy egész nap semmit sem ettem,de este....................hát adtam az élvezeteknek,akkor is ettem ha nem voltam éhes,mert hát finom íze van!!!
Szóval,megegyeztem magammal,hogy eszem amit szeretek,de sokkal kevesebbet(a régi mennyiséghez képest) és a vacsorát elhagyom!Így ha bármikor éhes is lennék,az elején míg hozzá nem szokom,akkor is feltudom magam "pofozni" azzal,hogy hahóóóó ehetsz amit akarsz,ennyit ki kell bírni,hogy este nem tömöd a búrád!!!!
És hát ott volt a nagy másik motíváló erő, a KISLÁNYOM! Nem akartam,hogy az legyen,hogy csak azt látja,hogy én mennyit eszem és csak hízom,hízom........majd egyre betegesebb leszek......Sokáig szeretnék élni,hogy sokig együtt lehessek Vele!!!!
És ott volt az is,hogy egész 9 hónap alatt,nem volt semmi hátfájás,lábfájás.......(volt egy életmentő vakbél műtétem és ennyi,meg vizesedtem...) De ahogy Nani megszületett,nem sokkal rá jött is az,hogy kínkeservesen tudtam csak leguggolni,lehajolni........fájtak az izületeim......és utáltam ezt!Nagyon sokszor fent volt a savam.........szóval nem éreztem túl jól magam!
Ez a sok zavaró tényező indította el nálam,azt a folyamatot,hogy kész elég volt!!!!!!!És nekifogtam, az "új életemnek":) Nehéz volt az elején,de legalább elkezdtem,eleinte nem is mentek le a kilók majd 1 hónapig.........de úgy voltam vele,ha most ennyi idő után megadom magam,akkor később csak rosszabb lesz! És akkor vártam és tudtam ,hogy majd egyszer el fog indulni a fogyás,persze tudtam azt, hogy nem romhamtempóban.Mivel ha eszem mindent és nem épp teljeskiörlésű ezt meg azt,és nem édeskés ilyen olyan szerekkel készítem az ételem........akkor biztos tovább tart,de nekem ez megérte.Reálisan 2 évet adtam magamnak,hogy a 70kilót elérjem.Sosem néztem egy nagy számként a leadandó kilókat,mert akkor csak stresszeltem volna,hisz ilyen sokat képtelenség leadni! Inkább úgy álltam hozzá,hogy havi legalább 2 kiló menjen le,vagy heti 0.5-0.7deka és akkot már jó is vagyok,mindig előre számolgattam,hogy kb mennyinek kell lennem következő hónapban :) És végig hittem abban,hogy elérm azt a 70kilót,és mikor a közelébe kerültem már a 65kg volt a cél!!!!!!!!

Egy másik anyuka,azt kérdezte(nem ő volt az első:),hogy bírom megállni azt,hogy 6 óra(bár az én esetemben du.4óra, mivel már régóta 4 óra után nem eszem).Szóval hogy bírom megállni, hogy 6 után nem eszem,csak vizet iszom!??? Mert az eszével tudja,hogy mit hogy kéne,meg nagyon akarja is a fogyást,de mégse.............megtörik a varázs és ő is leül vacsizni a családdal!

Nos,ez is egy olyan kérdés,ami nem egy meghatározott gondolat,ami áll 1-2 dologból! Mindennek vannak következményei!
Én mindig úgy tudtam magamnak megálljt parancsolni,hogy tudtam,az az x falatka lehet nem sok,de egy egész lavinát indít el.........és ha azt hazudom magamnak,hogy "jajj csak ma este egy picit" akkor az egy nagy kamuzás,mert csak kifogást keresel arra,hogy bűnözz,és aztán úgy is bűntudatod lesz,mert józan ésszel tudtad ,hogy az nem fog előrébb vinni a célod felé!
És az a kis falat,majd holnap este is egy kisebb-nagyobb falat lesz.........még egy nap észbe kapsz és látod,hogy az addig leadott kilókat fel is szedted.Vagy azt veszed észre ,hogy jaaa így nem is fogyok,pedig én megpróbáltam.......... Ez nem próbálkozás!
Ha valaki akarja a változás és tesz érte,akkor meg is lesz az eredménye!
Ez mind mind agyban kell eldönteni!!!! Nem hiszem,hogy itt főként a kitartásról van szó!!!! Inkább az a lényeg,hogy meg kell tudni értetni magaddal,azt,hogy ha valóban akarod a változást,akkor nemet kel tudni mondani az esti evészetnek!Nem arra kell gondolni,hogy most szegény te(mert én régebben a fogyókúráimnál,bizony jajj de tudtam magam sajnálni,hogy jajjj most Dóri nem ehet ezt meg azt ....jujj szegény,és a többiek meg milyen jóízűen esznek..... NEM!!!!!!!Ezt nem kell sem gondolnunk,sem éreznünk! Ezeket ki kell cserélni más fajta gondolatokkal!!! Pl. Na most ők sonkás,sajtos melegszendvicset esznek,és méghozzá milyen jóízűen! Nem baj,én majd holnap reggel eszem ugyanezt és még fogyni is fogok,mert most ellen tudtam állni!!!!!Hisz nem mondok le róla,csak épp akkor ott már este nem ehetem meg,mert fogyni szeretnék!
Ez amit,én csináltam/csinálok,nem egy szigorú szabályokkal teli étrenden nyugvó fogyókúra.Itt az agyad kell átállítani egy új étkezésre!Ami persze némi áldozatokkal jár!!! De inkább kihagymom az esti vacsorát,mint hogy salátán és puffaszott hungarocel kenyeren élljek.Eszem amit szeretek de este nem!!!!!!!!Ennyi:)

Akik régebben is olvastak,azokan nem volt új ez a bejegyzés:) Én hiszem,hogy itt az számít a leginkább ,hogy miket gondolsz és mik zajlanak le a fejedben!Ha pozitívan állsz hozzá a fogyáshoz,vagy bármihez ami az életedhez kapcsolódik,akkor abban jól fogsz teljesíteni!

2011. november 16., szerda

Múlt hét pénteken

végre eljutottam a nőgyógyászhoz és hála égnek, minden rendben a rákszűréssel,ezért már akkor meg is csinálta a fagyasztást..........nos nem mondom,hogy nem fájt,de ki lehetett bírni.Ha valakinek volt már szülés előtt burokrepesztése(ami nekem totál nem is fájt,meg sem éreztem....) na ez a fagyasztás ahhoz képest aúúúú :) De nagyon kis fain a dokim,mert közben ,hogy ne feszengjek a Márton napi ünnepi edébről kérdezgetett :) mit főzök,hogy főzök...... Lányos zavaromba el is felejtettem kérdezni tőle, normális az hogy sokat fj a farokcsontom :S de majd 6 hét múlva ha megyek kontrollra,akkor majd igyekszem nem elfelejteni!

Most az elmúlt 2 hétben nem tudom mi van velem,de mindig csak ennék ennék,ennék......és eszem is :D aminek ma véget vetek! Tényleg nagyon keményen nyomom,hogy 4 után még beverek egy túró kockát.......ami nem épp lightos kaja! A súlyom most,hogy női gondokkal bajlódom,ma 66.6kg volt :S Majd most visszább veszek a habzsi-dőzsiből,mert Karácsony előtt egy héttel jó formába szeretnék lenni :)
Tegnap Nani előkotort a szekrényből egy fotóalbumot,amibe a régi ballagós képeim voltak........na egy párat feldobok ide is,én mindig az arcomon látom elsőre a változást........persze tokám van most is gazdagon,de ez nálam családi örökség amit hol nagyon nagyon szeretek(mert ilyen Apumnak is és Mamának is a tokája :))) és ezért szeretem,de amúúúgy meg pffff :)
A kép általános suli 8.osztályos ballagásán készült ......foggalmam sincs a súlyomról de 75kiló tuti hogy vagyok ,alsó hangon!

2011. november 10., csütörtök

Ide is igyekszem

jönni és írni!
Ami nekem most nagy dolog, hogy ma 1 éve ,hogy elértem az álomsúlyom,64.8kg mutatott tavaly nov 10.reggel a mérleg:) Akkor is most is ha belegondolok nagyon szuper érzés:)
Azért is "görcsöltem" az elmúlt hetekben a súlyomon,mert szerettem volna ha ugyan ezt látom.......de ahhoz nem kellett volna sütizni és hát a női bajaim is napokon bellül itt van. Ennek ellenére ma reggel 66.5kg voltam,ami szerintem nem rossz.Ez is nekem bizonyíték,hogy jól csinálom ezt a súlytartást:) És mondhatom amennyire féltem a fogyásom alatt attól,hogy majd milyen nehéz lesz megtartani........bátran mondhatom,hogy annál sokkal könnyebb.Persze naná,hogy nem tértem vissza a régi rossz kajálásokhoz,mert akkor tuti vissza is jött volna a fele legalább.......ha nem több.
Szépen azóta is ésszel eszem,bár nem mindig sikerül,mert vannak kívánósabb napjaim,de nekem sokat segít a napi egyszeri mérlegelés.Tényleg jó, hogy látom mikor kell visszább vennem az evésből. Azóta is imádok enni,ez nem változott:) Sőt mióta elértem a súlyom,sokkal több alkalommal eszem,édességet,ami nekem a gyengém:)
Én úgy érzem azzal ,hogy naponta egyszer megmérem magam,az egy megnyugvás.....eredménytől függetlenül(na jóóóó,nem mindig) :D És miért? Mert tudom hogy sosem fogok tudni enni azt és annyit és akkor amennyit csak akarok.......olyan típus vagyok aki hízásra hajlamos! És azzal hogy méreckedem mindig minden reggel,kiiktatja nálam azt a fajta görcsöt amit esetleg más embernél az étel okoz! Értem itt ,hogy "jajjjj ezt vagy azt nem kéne megennem mert......és uhhhh,de megenném de nem szabad,mert....... Én ilyeneket nem igazán szoktam érezni,mert tudom hogy ha sokat is eszem,vagy több édességet mint amit kellett szabad lett volna......akkor tudom azt,hogy másnap reggel a mérlegre ráállva úgy is megkapom a "letolást" már mint a mérlegtől............Hűűű lehet elég komplikált vagyok,nem tudom hogy értitek e miről hadoválok ??!!!
Persze van hogy én is elfilózom,azon hogy "na bakker,semmi értelme nem volt annak hogy még délután 5-kor 3 marék pucolt,pörkölt napraforgót egyek.......de vannak ilyen kilengéseim,ettől függetlenül nem emésztem magam ezeken. Bizonyos időközönként azon igen,hogy jajj lehetnék kevesebb pár kilóval........de ez már szerintem így lesz az idők végezetéig :D