Leporoltam az ellipszis trénert

Tesómnak évek óta van egy tuti jó ellipszis trénere, nem sokat használta. Én ezért sem vennék semmi ilyen gépet,mert előbb utóbb ruha inasként fog funkcionálni :S Most is a köntösét vettem le róla :) Nem igazán szeretem ezt a készüléket....de most ott volt ráértem, tv-t is tudtam nézni.....
40 percet szerettem volna lenyomni(mert 30 perctől kezdi égetni a zsírt a szervezet, aztán lehet nem.....ahány ember annyi féle szöveg). Már az első perctől kezdve Nani is tornázni akart :) Végül kicsit több mint 30 percet sikerült végig nyomni. Úgy csináltam,hogy 10 perc hátrafelé 10 perc előre fele majd és megint 10 hátra.....aztán jött Dorku és le kellett szállnom,mert már nem volt türelme várni :D A beállításnál 130-ra állítottam a pulzust, de az semmit sem mutatott....szóval lehet elba&#@ valamit....a sebességem 14-17.5 között volt. A megtett távom meg 6.3km,de azt már csak akkor vettem észre,mikor már lefotóztam :)......Voltak olyan pontjaim,hogy áhh megállok, mert izzadok és nehéz előre lépnem....szóval nyafogtam rendesen. De ezeknél a pontoknál ami kb kettő volt , rádülledtem a tévére, mert hát mit néztem.???? na mit???? a Paprika Tv-t :) épp ment a tökös-mákos :)
Úgy érzem, ment volna még az a maradék 10 perc is,de majd legközelebb :) Fő,hogy Nani is megmozgatta magát.Még meg is jegyezte,hogy mennyire izzadok:)

Kis szülinaposom. Most ebben az időben, már igencsak minden bajunk volt...... 23:28 perckor végül nagy küzdelmek árán, de megjött hozzánk:) Sajnos akkor nem láthattam(azonnali sürgősségi császár lett a vége a szülésnek,sokadik tolóra sem illeszkedett be), csak másnap dél körül hozták be nekem. Az éjszaka pszichésen maga volt a borzalom, hallani a szomszéd anyuka babáját ahogy sírdogál és kiveszi megnyugtatja......cicire teszi, cuppog.......én meg még nem is láthattam:( Nagyon meg voltam ijedve,mert

2800grammal született a 4D-nmeg bő 4000gramm felé saccolták....

Emlékszem nagy nehezen a kezem a has szorító alá tudtam csúsztatni...... :( az a hihetetlen hiány......leírhatatlan volt számomra. Tudtam,hogy most már nincs velem........még most is nagyon megvisel :( lehet ezért is viselem nehezen ha nincs a közelembe:( ami persze tudom,hogy később nem lesz jó,hogy ennyire ragaszkodom hozzá:)

Már akkor ott megfogalmazódott bennem az hogy, ezek után, minden egyes születésnapján megölelgetem,megpuszilgatom, abban az időben mikor világra jött,mert akkor nem tehettem meg :( És szülinapját követő nap,dél körül is mindig könnyes szemekkel ölelem magamhoz, mert csak fél nap elteltével láthattam, de az a pillanat Örökre beleégett az emlékezetembe :)