Nagyon sokat gondolkodtam, hogy milyen címet is adjak fogyásom történetének, de azt hiszem, ennél lényegretörőbb nem is lehetett volna. Figyelemfelhívó és még jó matektudás sem kell ahhoz, hogy az ember utána számoljon, hogy ez a csaj (vagyis én) mennyi kilótól szabadult meg… No de megosztom veletek. Helyezkedjetek el kényelmesen, mert lehet, hogy hosszú lesz.
Kismamaként
Mint ahogy a címben is olvastátok, 120 kg volt a legnagyobb súlyom, azért azt hozzá kell tennem, hogy akkor épp 39 hetes, hihetetlenül boldog kismama voltam, és ha hiszitek, ha nem, sosem éreztem, hogy ekkora súlyt cipelek. Mindent ugyanúgy meg tudtam csinálni, nem éreztem terhesnek magam, sőt talán fittebb is voltam, mint mostanság. Aztán megszületett a mi kicsi Tündérbabánk (2800 grammal). Nem is tudom, hogy mennyi idő telt el, mikor kezdtem magamhoz térni és látni, hogy uhhhhh aztaaa, mekkora debella vagyok.
Persze azt az egyet tudtam, hogy legalább 1 éves korig szopiztatom Dorka babát és addig nem érdekel, hány kiló vagyok. A szopit illetően, sajnos csak fél éves koráig sikerült anyatejet adnom neki. Aztán egyre inkább kezdett foglalkoztatni, hogy le kéne fogyni, mert szörnyen érzem magam.
A kattanás
Sok fogyis cikket olvastam a Hoxán és csak sóvárogtam, hogy legalább 5-10 kg menne le rólam is. Teltek a napok, hetek és még mindig nem voltam kibékülve magammal. Ráálltam a mérlegre és kiborultam, mert 107 kg voltam. A várandósságot 100 kg-mal kezdtem és ezért valahol vártam, hogy talán újra annyi leszek, de nem!
Azt vártam, hogy mikor jön egy kattanás (bocs, de nem tudok szebb szót használni), mert tudtam, hogy ha az meglesz, akkor le tudok fogyni. És ezt onnan tudtam, hogy mikor tiniként is fogyni akartam, jött egy átkattanás és le tudtam fogyni… Lehet ezt akár elszántságnak vagy akaraterőnek is hívni.
A módszer
Azt tudtam, hogy nem akarok diétát, nem akarok fogyókúrát, mert anno próbáltam eleget, meg nem akarok kapszulát meg akupunktúrát (mindig olyan 75 kg körül voltam kb. 16 éves koromig és utána az évek folyamán szép lassan sikerült feltornázni magam 100 kg-ra). Szóval volt sok kudarc a hátam mögött, és sok-sok elköltött pénz is. Amikor szépen lefogytam egy módszerrel visszajött a duplája…
És akkor, egyszer csak, egy tavaly májusi szép napon eljött ez a "kattanás"!!! Úgy indultam a fogyásnak, hogy mindent eszek, amit szeretek és nem mondok le semmiről, mivel egy elég hedonista típusú ember vagyok. Élvezem az ételeket és imádok finomakat enni. Sőt bevallom azt is, hogy édességfüggő vagyok és odavagyok a tésztás ételekért.
Tudtam azt, hogy most olyan "módszert" kell kitalálni magamnak, amit egy életen át követni tudok és nem kell megvonnom magamtól a lisztet, cukrot stb. Ezért ettem amit akartam, de csak mértékkel, pl. reggelinél a régi 6-8 db toast kenyér helyett 4 db-ot (amúgy most már csak 2db) ettem, persze felvágottal, magyaros vajkrémmel vagy ami épp volt otthon. Nem 3 tükörtojást ettem + 2 virslivel, hanem csak 2 tojást, egy virslit és csak 1 toast kenyeret.
Szóval mindig kevesebbet mertem, szedtem és a LÉNYEG: délután 6 óra elteltével nem ettem semmit.
Volt reggelim, ebédem és pici vacsiféle meg a kaja közti nasi. Bevallom, nem volt egy gyors fogyás, mert eleinte szinte meg sem mozdult a mérleg és bizony totál ki voltam borulva, de úgy voltam vele, hogy NEM ADHATOM FEL!!! Mert ebben a testben nem jó és a későbbiekben csak rosszabb lesz és onnan meg még nehezebb lesz leadni a kilókat. Motivált még az is, hogy nem akartam beteges 40-50 éves nő lenni és látni akartam ahogy Dorka felnő. Tehát sikerült magam meggyőzni arról, hogy lesz, ami lesz, tovább folytatom!!!
A fogyás és a célok
Aztán szépen, csodák csodájára elindult a fogyás, kb. átlag havi 2,5-3 kg ment le. Mindig volt egy motiváló erő, amivel tudtam magam húzni. Ez volt először a 46-os márkás farmerom, ami még 2007 nyár tájékán jött rám utoljára. Úgy voltam vele, hogy nyár végére legalább begombolni tudjam, mert addig még a combom közepéig sem tudtam felhúzni.
A nagy "kattanás" 2009 májusában volt és augusztusban már simán rám jött a gatyám, totál boldog voltam. Emlékszem, hogy hétről hétre felvettem a farmert és egyre inkább jó volt rám.
Aztán a következő cél: 2009 év vége, legalább 90 kg szerettem volna lenni, erre majd 85 kg-mal zártam az évet. És utána mindig kisebb célokat állítottam fel magamnak. Kiszámoltam azt, hogy átlag havi 2,7 kg-ot fogyok és próbáltam ezt tartani.
Kipróbáltam azt is, hogy hasraütésszerűen számolgattam a kalóriát, de ez nem volt egy nagy ötlet, mert kezdtem arra rájönni, hogy ezt nem is csinálom pontosan és nem is akarok csak számokat látni magam előtt, mikor egy finom ételre nézek és nem is tudnám egy életen át betartani. Így ezzel felhagytam.
Az én "módszerem" azért is vált be, mert nem kell külön főznöm és ehetek édességet minden nap. Sőt van olyan, hogy totál ki vagyok éhezve a sütikre, fagyira, édességre és aznap csak azt eszem reggelire, ebédre meg a kettő közt is, és rendre másnap jó pár dekával vagyok kevesebb.
Mondhatnám, hogy egyszerű, mert csak arra kell figyelni, hogy mire vágyik a testünk és azt mértékkel meg kell adni neki és akkor meghálálja:))
Nehéz volt
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt nehéz betartani azt, hogy 6 óra után ne egyek, de úgy segítettem magamon, hogy mikor a tv-ben fincsi csoki reklám volt, vagy ment épp egy főzős műsor, akkor arra gondoltam, hogy úgyis nemsokára majd alszom (kb. éjfél előtt sosem kerülök ágyba), és másnap reggel azt eszem, amit csak akarok! Sőt!
Az is rengeteg erőt adott, hogy lefekvésnél mikor már félálomban voltam, elképzeltem azt, hogy fogok kinézni 70 kilósan vagy 65 kilósan bikiniben és ezzel a képpel aludtam el. Soha nem fordult meg a fejemben, hogy "jajj mi van, ha nem sikerül”, hittem abban, hogy menni fog és szépen lassan elérem a célom!!!
Az idő
És itt jön a másik nagyon fontos dolog, ha nem a legfontosabb! Sok fogyni vágyó ember ott követi el a legnagyobb hibát, hogy nem hagy magának időt. Itt vagyok példának én. Hosszú évek folyamán rakódott rám ez a több mint 30 kg felesleg, kb. 10 év, ha nem több. És eszembe sem jutott, hogy akár egy fél év alatt megváljak ettől a sok kilótól (nem mondom, jó lett volna, de a realitások talaján tudtam maradni). Mikor nekikezdtem, úgy voltam vele, hogy 2 évet adok magamnak, igen 2 évet!!! Tudtam azt, hogy az a legjobb fogyás, ha heti fél kiló max. 70 deka megy le, mert akkor tartós és egészséges, nem viseli meg a bőrömet, szervezetem stb. stb.
Így szépen lassan, hónapról hónapra fogyogattam.
Eleinte kb. az első 10-15 kg-nál a kutya sem jegyezte meg, hogy fogytam akár egy dekát. Piszkosul rosszul esett, de nem érdekelt, mert úgy voltam vele, hogy nem másnak magamnak fogyok és ennyi!
Talán a két kezem sem lenne elég megszámolni, hogy hányszor stagnáltam. Olyankor maga volt a rémálom, mert kiborított, mérges voltam. Persze tudtam, hogy nyilván a testemnek, szervezetemnek is szoknia kell a súlyvesztést és a másfajta étkezést. De mikor majd egy hónapig nem mozdult a mérleg, akkor váltottam. Áttértem arra, hogy délután 4 óra után nem ettem. És azért tértem át erre, mert már a gyomrom lazán hozzászokott, hogy 6 óra után nem ettem (kb. 3-4 hónap után jött ez a váltás). És a másik fő ok pedig az volt, ami mellette szólt, hogy az orvosoktól, dietetikusoktól mást sem lehet hallani csak azt, hogy az ember emésztése kb. délután 3-4 óra után lassul le a leginkább és akkor már nem tud úgy emészteni, mint pl. délelőtt. Ezért kapóra jött, hogy én amúgy is délelőtt és kora délután eszem a legtöbbet.
A mai napig így étkezem, ritkán előfordul, hogy éhes vagyok, de akkor az idénynek megfelelő gyümölcsöt eszem (bár az sem jó, mert az meg este nem túl szerencsés, ha a gyomrodban rohad) pl. nyáron dinnyét, télen meg frissen facsart narancslevet. De általában nem szoktam éhes lenni, mert több mint egy éve így eszem és hozzászoktam, minden csak megszokás kérdése, az, hogy reggelizel meg ebédelsz… Én tudom, hogy attól híztam meg, hogy sokat nassoltam és mikor későn hazaértem a munkából, nekiültem egy nagy adag székelykáposztának 2 szelet kenyérrel a tv előtt. Vagy mikor párom jött haza este 8-kor a munkából és rám telefonált, hogy vigyek haza egy "bigmeket" meg egy epres fagyit? Mit is mondhattam volna? NANÁ!!! És még biztos van azokból a hamburgerekből itt-ott a hátsómon. Nem mást kell okolni azért, hogy elhíztunk, csak saját magunkat. Nem kell a vékony, csinos csajokat leherótozni, azért mert épp ők ehetnek bármit, te meg még a gondolattól is hízol. El kell határozni magunkat és akkor meg lehet valósítani az álmunk!!!
Véleményem szerint, ha mi saját magunk tudjuk, hogy miért és mitől híztunk meg akkor sokkal könnyebb elkezdeni a fogyást. Mert akkor tudjuk, hogy min kell változtatni, és ha ez megvan, akkor azt már egy életen át tudjuk kivitelezni.
Ha valaki olvassa a naplóm és látja, hogy miket eszem, nem úgy néz ki, mint aki fogyis kaján él, sőőőt mikor natúr sült csirkehúst eszem zöldséggel, még inkább visszajönnek a dekák rám, komolyan mondom, durva:)
Még egy érdekesség: Egy bizonyos obezitológus (elhízással foglalkozó belgyógyász) doktortól hallottam, hogy nagyon sok fogyni vágyó ember ott követi el a legnagyobb hibát, hogy tartja a 6 óra utáni nem evést, de arra nem számol senki, hogy a pl. a zöld tea amit már 6 óra után meg este iszogat, az gátolja a fogyást. Ugyanis az agyunk csak az ízre figyel, nem arra, hogy most az épp szilárd táplálék vagy nem. Tehát mikor már este 8-kor iszunk egy kis teát, akkor az agyunk azt táplálékként fogja fel és elkezdi a raktározást, ezzel blokkolva a fogyást. Lehet nem pontos a megfogalmazás, de a lényege az, hogy inkább csak sima vizet igyunk, ne citromos vizet, mert az agyunk csak a citrom ízt érzékeli és azt kajának minősíti és így nem fogyunk. Ezért én is szinte csak mentes vizet és csapvizet iszom, ritkán szoktam citromos teát inni, mert az a kedvencem és nincs benne annyi cukor, mint egy juice-ban.
Mérlegelés
Fontos még azt is elmondanom, vagyis leírnom, hogy naponta mérlegelek. És mindezt azért teszem, mert így a kezdetektől fogva látom, hogy honnan indultam és hová érkeztem. És nem utolsó sorba azt is látom, hogy mennyinek kell lennem, engem ez is rettentően hajt, visz előre, hogy ha csak egy deka megy le, nekem már az is siker és öröm.
Nagyon sok pozitív oldala van egy fogyásnak. Azon kívül, hogy sokkal jobban érzem magam és szeretek már tükörbe nézni és talán könnyebben is mozgok.
Egészségesebben
Nincs már savam, pedig elvileg refluxos vagyok, idén januárban 22 kg leadása után elmentem a háziorvosomhoz, csináltattam teljes vérképet, hogy minden rendben van-e. És csak annyit mondott, hogy a leletem kereteztessem be, mert hibátlan. Azt hiszem ennél több nem is kell.:) Kezd visszatérni az önbizalmam és ez iszonyat jóóó.
Mozgás
Már csak egy dologgal vannak gondjaim, hogy lusta vagyok. Igen…:( mert aki eddig olvasott az lehet, hogy már fel is tette magában a kérdést: „Ez a csaj biztos mozgott vagy sportolt valamit, hogy ennyit sikerült fogynia?!!" Nos, nem igazán.
Még az elején nagy lelkesedéssel csináltam a Norbi-féle aerobzónát, de túl sokáig nem tartott. Majd jött egy másik őrületem a Flabélos, ami egy testvibrációs gép, annyi, hogy állsz rajta 10 percig és olyan brutál módon átmozgat, hogy fizikai fájdalommal jár, de mivel egy alkalom 1000 Ft volt és a Tesóm bérletét is hamar lejártam, utána már nem költöttem rá havi 10ezer forintot. Amúgy hozzáteszem, hogy a gép kiváló azoknak, akiknek baj van a lábukkal vagy olyan lusták, mint én, mert addig az 1 hónapig, míg jártam heti 2-3 alkalommal, 4 kg ment le, az volt a legtöbb fogyásom egy hónapban.
Aztán, mikor már elhagytam a 80 kg-ot, akkor nekiálltam Réka tornázni, de az sem tartott sokáig.
Tudom, hogy mozogni kell, mert jót tesz, de igyekszem és rajta vagyok az ügyön. Legkésőbb ősszel, mikor már a 65 kg közelében leszek, akkor heti 2, max. 3 alkalommal elmegyek konditerembe, mert az itthoni torna úgy látszik, nekem nem vált be. De ha ki van fizetve a bérlet, vagyok annyira skót, hogy lejárjam:D sőt a bérelt mellé még ingyen szaunázhatok, szóval ez is csábít.
Nem szeretnék nagyon izmos lenni, mert nekem nem teszik. Feszes testet szeretnék... és akkor innen jön biztos többeknek egy másik dolog: „A bőre tuti olyan, mint egy napon kint hagyott leeresztett lufi!!" Nos, nem mondom, hogy nem vagyok löttyedt, de ha megnézi valaki a képeim között a fürdőrucis fotókat, azért látszik, hogy nem annyira vészes. Mert ha azt veszem, hogy szülési súlyom óta lement több mint 50 kg, ahhoz képest nem is rossz, legalábbis nekem.
És azt is elárulom, hogy nem kenegetem magam kencékkel (bár van itthon egy pár krém, de ahhoz is lusta vagyok) és nem jártam semmilyen kezelésre. Az emésztésem meg egyszerűen borzalmas. Azért, hogy heti legalább 2x el tudjak menni oda, nagy ritkán ittam mályva teát. De még júniusban voltam colon hydroterápián egy alkalommal, az némi javulást hozott. Tehát még az sem mondhatom, hogy a gyors anyagcserémnek köszönhetem a fogyásom.
Inkább annak köszönhetem, hogy ésszel étkezem és nem vonok meg magamtól semmit. Próbálok minél egészségesebben étkezni, sok zöldséget enni. Talán a kenyér az, amiről úgy ahogy lemondtam, azt ritkán eszem pl. pacalhoz.
Tudtam azt, hogy ha ezzel az én módszeremmel "életmódváltásommal" sikerül lefogynom, akkor már sínen vagyok. Azt is tudtam, hogy nem tudok korlátozva enni, nem szeretem a hungarocell kenyeret, meg azt, hogy megszabja valami diéta, hogy melyik nap mit egyek. Így biztos nem ment volna. Meg úgy sem, ha úgy indulok neki, hogy több mint 40 kg-ot szeretnék lefogyni, mert azért valljuk be az elég irreálisnak tűnt volna, legalábbis nekem biztos:)
Végül...
Egyet tudtam még, már lement rólam kb. 10 kg és akkor olvastam a hoxa.hu-n egy fogyis cikket, ha jól emlékszem a lány 100 kiló fölött volt és egy hét vagy két hét fogyás után írta a cikkét, hogy leadott kb. 5 kilót. Miközben olvastam a nagy fogyást (ami azért becsülendő, hogy útnak indult), tudtam, hogy ha már az álomsúlyom közelében leszek, akkor én is klaviatúrát ragadok és leírom az ÉN FOGYÁSOM!!! És most lehet szentimentálisnak nézni, de ezen mondat leírásánál nagyon elérzékenyültem, mert eszembe jutott, hogy tavaly még közel 100 kg voltam és most már hatossal kezdődik a súlyom és ezért talán érthető, hogy könny szökött a szemembe:)
A legjobban azt szeretem, mikor megkérdezik: - Húha Dóri, hogy sikerült így lefogynod, milyen fogyókúrát csinálsz, vagy szedsz valamit? És én erre azt szoktam válaszolni, hogy: - Nem fogyókúrázom, meg nem is diétázom, sőt szedni sem szedek semmit!!! CSAK ÉSSZEL ESZEM!
Én minden fogyni vágyónak KÍVÁNOM, hogy ÉRJE el az ÁLOMSÚLYÁT. Mert higgyétek el, hogy meg lehet csinálni úgy is, hogy nem sanyargatjátok magatokat.
Hisz én vagyok az élő bizonyíték rá:)
