Kegyes volt hozzánk az időjárás,mert már korán reggel ezerrrel sütött a Nap! 11:45-re kellett ott lennünk Tesómmal Visegrádon a Nagyvillám étterem mellett. Éppen,hogy időben oda is értünk!
Olvasás nélkül aláírtam valami papírt,gondolom olyasmi lehetett mint a kajakozásnál,hogy ha esetleg lezuhannék akkor senkit nem fogok felelősségre vonni.... :D
Minimum 4 maximum 10 főt visznek egyszerre csúszni.
3 fiatal srác és egy idősebb pasi tette fel ránk a felszerelést(rám az idősebb adta) tesómra az egyik leg fiatalabbnak tűnő . Én totál nyugodt voltam, Noncsiba már ott volt az aggódás szelleme :D Főleg ,mikor elkezdte mondani a srác,hogy "uhhhh ezt hova is kelll csatolni, ez így kell.........??? Jött a kontra a többi túravezetőktől, "hogy ,hát igen nem egy napig kellett volna betanítani, hanem inkább kettő.Csak hogy biztos ,tudja mit hova kell biztonságosan csatolni!!!!
Mondanom sem kell,hogy mindenki röhögött, természetesen én is, egyedül Noncsi arcára volt ráfagyva a vigyor:) Ő frankón benyelte,hogy a srácnak ez az első munkanapja :D
Aztán jött az eligazítás, hogy kell fékezni,mik a kézmozdulatok amikre figyelni kell....stb.
Ugye azért a kellő adrenali miatt alig bírtam figyelni,amit 2 perc alatt elmondott a túravezető.
Aztán egyszer csak mindenki kész volt, és elindultunk fel a meredek dombnak....kellett azért tüdő hozzá. A sok túrista nézte mi vajon hova megyünk, kérdezték is tőlünk,hogy milyen ez a canopy........az infók röviden amit tudtunk. A legmagasabb része 14 méter ,a legalacsonyabb pedig 6méter, 900 méteres a szakasz és 10 részre van osztva.
Az elrugaszkodás,ami egyedül egy picit para, de nem is parának mondanám,hanem inkább baromi izgalmas és brutál jó érzés,az ahogy ott vagy a fák lombjai között és gyönyörű táj vesz körül........szenzációs!!!!
Gondolkodtam,hogy leírjam vagy sem......de bocs Noncsi, leírom!
Az első szakasznál tesóm jött utolsóként, én már a másik oldalon vártam, aztán mikor megláttam.....elkapott a röhögés, meg az is,hogy mekkora gyökér vagyok ,hogy "elrángattam"(mert amúgy nem kellett rángatni,jött ő magától). Az a rémület és ijedtség az arcán......ugyanis idő előtt meghúzta a féket és a vagy 3-4 méterrel kijebb maradt a semmi fölött. Onnan már nem volt újabb lendülete,hogy megint elinduljon. Így ki kellett mennie az egyik túravezetőnek. De aztán már ő is nevetett én meg a pacekján(arcán),mert valami űber szeppentbe nyomta! Utána már én voltam a csapatba az utolsó csúszó!
Tudni kell rólam, hogy mikor a Lurdy házba megyünk mozizni, a felső szinten ,hogy eljuss a büféig vagy a teremig, át kell menni egy vastag plexi padlón,amin totál le lehet látni az alsó szintre. Na én már attól ki tudok bukni, olyan sietve megyek át....mert nem érzem biztonságosnak.
Na ami itt volt a canopy szakaszoknál ezek az oszlopokra fel voltak hegesztve vagy szegecselve(nem tudom pontosan) a lépcsők és a borítás is rácsos volt, tehát le lehetett látni . De ez koránt sem zavart annyira(meg is lepődtem) mint az, hogy az egész olyan szinten kilengett,hogy az az érzeted támad,na most fogsz eldőlni az egész bagázzsal együtt! :D Akkor volt ez főleg érezhető,mikor valaki lecsúszott.És mivel mi az utolsók voltunk, mindenkinél érezhettük. :) Amúgy úgy zajlott a szakaszokon való csúszás,hogy mindig az egyik túravezető srác előre ment,ő várt és csatolt le minket egy egy szakasz után,a másik aki meg ott maradt velünk,ő csatolt fel minket,tehát nekünk nem volt gondunk semmire.
Na már most, kb. úgy a szakasz felénél egyszer csak szól tesóm a srácnak,hogy "látom most te maradtál itt és cseréltetek!" ő volt az alacsonyabbik. Mire én is igyekeztem humorizálni. hogy....igen vagy lehet,hogy egy pár centit összement. Tesóm rám szólt,hogy szegény miért bántom!??
Aztán én következtem,felcsatolt a srác.....és mondtam neki, hogy most a beszólásom miatt tuti valamit nem jól fog megmókolni :D:D mire póker arccal. "Igen, így van!"
Amit megfigyeltem,hogy a többi résztvevő olyan fapofával csúszott......mint aki nem is élvezi. Nálam folyamatosan az jelentette csúszás közben a legnagyobb veszélyt,hogy mennyi bogarat nyelek le a nagy nagy vigyorgásba:)
Sajna menet közben nem tudtunk fotózni, csak tesóm "mentését" kaptam le. De amúgy olyan gyorsan fel és le lettünk csatolva,hogy nem volt idő. Max akkor tudtam/tudtunk fotózni mikor vártuk ,hogy a többiek lecsússzanak. És hát gyönyörködtünk a tájba!!!! Valami eszméletlen szép volt. Kicsit nosztalgiáztunk,hogy majd egy hónapja meg épp a Duna közepén kajakoztunk és akkor ezt a tájat csodáltuk,ahol épp csúsztunk:)
A fotót nem én kíszítettem a canopy honlapjáról vettem le, de annyira gyönyörű a táj,hogy nincs is rá szó!
Ezt már én fotóztam, hát nem szép!
Nem is számoltam,hogy mennyi szakasz van még hátra, de egyszer csak az utolsó csúszáson is túl voltam........és megint menni szerettem volna még vagy 4-5 kört!!!!
Autóval vittek vissza minket. majd le kapták rólunk a felszerelést és elmentünk ebédelni a Nagyvillám étteremébe(itt voltunk már tavaly december közepén a kis családommal). Nagyon szép hely és az ételek is finomak. Én szarvasgombás-vargányás tejszínes pennét ettem( szarvasgombát nem hiszem,hogy tettek bele, ha mégis ,lehet csak megijesztették a pennét amúgy túl olcsó volt ahhoz ,hogy legyen benne:D )
Ebéd után ,még néztük a canopy-zókat. Aztán a Duna partján szívtuk magunkba a októberi napsütést:)
Nagyon klassz élmény volt!!! Mindenkinek csak ajánlani tudom!:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése