Gyerekek és a táplálkozás

Már egyszer mintha írtam volna már valami ilyesmi témáról,hogy milyen fontos a szülői példa.....
Egy tanulmány szerint, az elhízott felnőttek,gyerekként sokszor azt hallották szüleiktől,hogy
-"Addig nem állsz fel az asztaltól míg meg nem eszed az összeset!"
vagy.......
-"Egyél méééég egy kicsiiit!"
Az a gyerek lehet,hogy azért nem akar többet enni,mert ő még tudja,hol van a határ!!! Tudja mennyi elég neki, tudja hogy az épp megfelelő mennyiség.
És sok szülő,mamák....."tágítják" ki a gyerek gyomrát és "félre nevelik" hogy mennyi az elég!
Én mai napig, sajnos olyan vagyok az étkezéseimmel.Hogy amit kimertem magamnak,adagot, azt ha már a felével jól is laktam,akkor is megeszem,mert a tányéron nem hagyunk ott semmit. Persze van rá néha példa,hogy néha ott hagyom és beteszem a hűtőbe. De az étterembe,amit már megrendeltem, akkor azt ha a rohammentő visz el,akkor is megeszem, hisz pénzt adtam érte,akkor naná,hogy nem hagyhatom ott!

Dorkánál már a kezdet kezdetén(hozzátáplálás) úgy voltam vele,hogy pl. egy fél üveg babakaját eszik meg,akkor annyit eszik.Nem erősködöm,hogy naaa méééég.
 Most ,hogy már elmúlt 4 éves, a minap újabb "okossággal" szembesültem.

Tudni kel róla nem egy szendvicses gyerek,max az oviba eszegeti. Itthon én nem igazán szoktam házi jellegű kenyeret venni,csak toast kenyér van meg max extrudált,mert az kínkeservesen fogy el :D
Pár napja, nem nagyon volt más csak szendvics vacsira. Készítettem neki toast kenyérből, sajtkrém csirkemell sonka, ubiból szoktam szájat paradicsomból szemet csinálni(szendvics pofa).

Már jó múltkor is a kenyér csücskébe harapott csak bele, a zöldségeket megette,husit megette......mident csak a toast kenyeret nem!
Mire kinyögte,hogy ő nem szereti,csak ....ahogy Ő mondja "alacsony,vékony kenyeret" ami az extrudált......
Tőlem meg senkitől sem látja,hogy ezt ennénk,de neki ízlik és be is nyom belőle 1-2-3....

Miközben vidáman,jóízűen ette. Lecsesztem kicsit magam,hogy mi a fenéért kell olyat ráerőltetni ami nem ízlik neki! Hisz nekem nem ízlik annyira az extrudált kenyér, neki meg az a nyerő! Szoktam mondom Naninak,hogy csak annyit egyen amennyi még jól is esik ! Igyekszem arra nevelni,hogy az evés ne hobbi legyen, ne egy pótcselekvés......Hála égnek, az új ételekkel kapcsolatosan elég befogadó. Mindent megkóstol, de van amire ő is azt mondja ,"ez nem finom"!

Örülnék nagyon, ha neki tiniként és kis-majd nagy felnőttként nem lennének súly  és önértékelési gondjai.

Néha mikor végig nézek magamon,látva a striákat a nem túl ruganyos bőröm.......elkeseredett és dühös leszek, és okolom magam azért,miért engedtem hogy kicsússzon a kezeim közül az irányítás.

Már nem tudom meg nem történné tenni és ilyen ritka pillanataimba,igyekszem arra gondolni,hogy ami volt elmúlt, és változtattam már rajta! És ezek a hibák,mindig emlékeztetni fognak,hogy többé ne essek ebbe a hibába,hogy az étel uralja az életem!