És ennek a fő oka, hogy, pszichésen labilis az ember. Mert lehet,hogy épp szerelmi csalódáson van túl vagy az életében nem ér/ért el sikereket, anyagi gondokkal küzd….és még sok más egyéb külső tényező.
Az ember vagy felültud kerekedni ezeken a negatív ingerein vagy megmarad a nagy falásrohamoknál,kajálásnál ,mint amolyan ”vigaszhozó” örömforrás!És aki tudja miről is beszélek, ez minden csak nem vigaszt nyújtó!!!! Talán csak abban az adott néhány percben, míg le nem nyelte az utolsó falatot is. Amit utána érez az ember……..szerintem nem is nagyon kell ecsetelem.
Nem győzöm elégszer hangsúlyozni,hogy mennyire fontos ezt a pszichés dolgot elválasztani az”öröm illetve bánat evéstől”.Tehát az étkezésünket ne társítsuk az adott érzelmi állapotunkhoz. Válasszuk szét a két dolgot.
Persze aki már élből imád finomakat enni(mint én is) tudni kell meghatározni,hogy ezt vagy azt, azért eszek, mert éhes vagyok,mert szükséges és szükségem van rá, vagy mert miért ne!!!??? Itt csak arra gondolok, hogy míg régen megettem egy púpozott tányér rizses húst savanyúsággal és utána még ettem,mert hát finom és utána még ettem egy fél doboz fagyit,mert hát az is finom….ez miden volt csak nem egészséges táplálkozás. És nem azért mert a rizses hús nem megfelelő, hanem azért mert a mértéktelenséggel leterheltem a szervezetem.
Most is előszokott fordulni,hogy a számomra finom ételekből bekajálok,de a régi önmagamhoz képest ez még Istenes :)
Most már tudom kontrolálni, legalábbis annyira hogy ne legyen egészségtelen. Van, hogy én sem vagyok jó passzban, de mivel nem sanyargatom és sanyargattam magam, ezért abszolút nem áll fent az a veszély, hogy rárontsak egy halom ételre. Ezért örülök annak, hogy így fogytam le, mindenféle megvonás és elvonás nélkül. Hisz ha úgy nőttem volna fel,hogy vegetáriánus vagyok és zöldségeket eszem meg tofut és magvakat,akkor valószínű nem is lettem volna elhízva és az lenne a természetes. De a társadalom jókora zöme, nem eszerint étkezik. A mindennapos étkezésükbe ott van a liszt, a cukor, a két fő mumus! Én is, meg még sok más milliónyi ember is így nőtt fel, hogy ezeket az ételeket fogyasztotta. Úgy gondolom,hogy ha már leéltél tízen de inkább húszon,harminc……. évet,akkor lemondani a megszokott és szeretett ételeinkről nem igazán lehet! Vagy ha mégis, mert vannak ilyen esetek is :) akkor is marad a sóvárgás ami pszichésen nincs túl jó hatással az emberre!
Tudom! Mert mi van akkor,mikor egy diétát tartasz???? Nos, csak az, hogy folyton azon kattogsz……..
” jajj, ez még csak a 2. nap, de melegszendót akarok enni és nem ezt a vacak natúr müzlit és keserű fekete kávét”
„oké,már csak 4 nap, és akkor végre ehetek egy jó kis nokedlit tésztával”
„ohhh bakker ,nekem ez nem megy” (van mikor már az első nap végén ezt mondjuk)
És közben a családod a megszokott ételeket fogyasztja és TE dühöngsz,hogy ezt mégis hogy képzelik,nincsenek rád tekintettel. És persze a suliba vagy munkahelyen is állandóan szembejönnek veled a jobbnál jobb falatok. És hazafelé csak 2 cukrászda és pék sütis mellett jössz el és te a falat kaparnád egy falatért,mert hát tartod /tartani próbálod magad. Ezektől az ingerektől lesz a fogyni vágyó ember ideges,türelmetlen,ingerül.
És akkor szokott az előfordulni,hogy ha már az életem nem klappol úgy,ahogy szeretném, nehogy már azokról a finom falatokról is lemondjak!!!??? És ezzel a kérdéssel jön egyből a visszaesés!
Borzasztó,hogy Európában mi magyarok vagyunk a kényszerevésben az elsők !
A legveszélyesebb mégis az, ha a nagy falásroham után jön a bűntudat és szaladunk a wc-re hányni,vagy beveszünk pár tablettát, hogy minél előbb távozzon.
Ezeken a rossz étkezési szokásokon,lehet változtatni. Még akkor is,ha gondjaink,problémáink vannak.
És most jöhet a kérdés,jogsan "Mégis hogyan??!!!!
El kell tudni döntenie az embernek,hogy szeretne e egy gondal kevesebbet vagy tetézi a már meglévőket!!!
Ha egy kényszerevő helyesen kezd el étkezni, nem von meg magától semmit akkor kiegyensúlyozottabb lesz, fokozatosan egészséges ütemben a fogyás is beindul. A fogyás által pedig növekedni fog az önbizalma,önbecsülése.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése