Extrém vízi sportos élményeim I. rész

Lehet az extrémet idézőjelbe kellett volna tennem ,mert másnak ez csak egy kis ökörködés.

Egy biztos, hogy iszonyat jól jött most idén nyáron is, hogy pici gyerekként megtanultam rendesen úszni! És az is hasznomra vált, hogy nem félek a víztől és a mélységtől( bár  elég rendesen betudom magam paráztatni, hogy vajon mi van alattam mikor már nem ér le a lábam…főleg Balatonba, Dunába, Tiszába….

Csak egy 1-2 példát említek, hogy alig 12 -13 évesen Tesómmal beúsztunk majd a  Duna közepéig és a sodrással lecsurogtunk ….egy kis közbeeső sziget végénél kiúsztunk, majd a kis sziget csendes szakaszán felsétáltunk megint és ezt ”játszottuk”. Mai fejemmel meg már…..”te jóóó ég!!!!”  De  mikor evezős túrán voltam általánosban, barátnőmmel át akartuk úszni a Tiszát…..nekem simán ment volna, de neki begörcsölt a lába és belém kapaszkodott és húzott le…..a tesi tanárunk húzott ki minket kenuval ,mert az erős sodrás már elvitt minket a parttól és így is csak a csalános parton az iszapban tudtuk kikecmeregni……kaptunk is a fejünkre .

Elég meredek dolgokat csináltam a hazai vizekben. De a tengerben még nem :D

Idén láttam és ízleltem meg először a tengert és adott is volt, hogy nem elégszem meg azzal, hogy csak derékig megyek be a vízbe J

Mondanom sem kell, hogy ahogy lepakoltam a cuccainkat és Nani is felvette a fürdőruháját már a parton is voltunk. Én a hidegségén( ami kb. 22 fok volt) hamar túl is lendültem(Dorku nem annyira), hisz már maga a látványtól is elvoltam alélva!

Épphogy csak úsztam egyet és párszor belement a számba a sós tengervíz….előkerült a Tornádó!

Addig csak hallottam róla a többiektől, hogy milyen is…mekkorákat estek le otthon a tavon….de még tengerbe nem próbálták……stb.

Nos, csak annyi infót kaptam , hogy igazából nem annyira lányos mulatság ez a Tornádózás :D Amúgy már a neve is elég baljós volt!

Maga a feljutás  a korongra is kihívást jelentett, főleg hogy rajtam volt a mellény……hozzá kell  tennem, hogy mellény nélkül nem is ajánlatos ezt a „sportot” űzni.

Elmondta ismerősöm, hogy a kanyarokban, nagyobb hullámoknál bármi is történjen….el ne eresszem a kapaszkodót….és ha a nagy fordulásoknál kinyújtom automatikusan a karom, egyből húzzam vissza magam…..ha nem így teszem, akkor már repülök is mint a győzelmi zászló!!!

A jetski-vel (3 személyes és azt hiszem 215 lóerős, tehát van benne erő nem kevés) és az eddig legtöbb amit húztak neki 110 km/h…..persze akkor nem volt semmi és senki utána kötve.

No de, ahogy ott hasaltam a Tornádón….és elindultunk az egyenes szakaszok kimondottan élvezetesek voltak, de ez nem tartott sokáig. Mert arra ment ki a játék, hogy nagy kanyarokat hogyan is vészelem át!

Nem számoltam mennyi kanyar volt és abból mennyit kaptam én a szivatós oldalon….mert ha a te oldalad felé kanyarodik a jetski, akkor a hullám téged vág telibe…….és én mint kezdő, igazán meg lettem szívatva!

Úgy kapaszkodtam, mintha csak az életem múlt volna rajta…..de nem könnyítette meg a helyzetem az sem, hogy folyamatosan csapódott a víz az arcomba és azon ügyködtem, hogy visszahúzzam magam , hisz a kanyarokban kivágódtam…..a lábam néha végig húztam a víz felszínén……aztán a sokadik brutál állat kanyarnál ,már nem tudtam magam tartani tovább és baaaaaaaaaammmmmmmm....... úgy belevágódtam a vízbe, hogy elvesztettem a térérzékelésem,

  megállt pár másodpercre az idő és csak …………………………………………….megállt minden………......mikor érzékeltem, hogy oké egyben vagyok és nem haltam meg……… rögtön felhúztam a bokáim csúszott bugyim ,csekkolltam, hogy a kontaklencsém sem esett ki…......és nem tudtam hogy röhögjek vagy sírjak………

Ismerősöm(Csabi vele kapaszkodtam….Zsolti…volt aki vezette a jetskit) meg is  ijedtek a fejemtől amit vághattam…mert azt mondták, hogy ez nem biztos, hogy nekem való! Mikor már  a becsapódás után  észhez tértem…de ez tényleg nem tudnám megfogalmazni milyen érzés…..talán ilyen lehet egy autóbaleset…..vagy egy brutális adrenalin fröccs . Úgy belecsapódtam a vízbe, hogy a hajgumim amit 3x    húztam át ….ki is esett és a tenger martalékává vált!

De mivel egy igazi állat vagyok, felhúzott Csabi a Tornádóra és mentem még egy kört…mivel már tudtam, milyen a becsapódás….így még inkább beleadtam apait-anyait…..és már minden idegszálammal azon voltam, hogy fent bírjak maradni……de nem ment és megint…………baaaaaaaaammmmmmmm….újabb idő és térkiesés. Félre ne értsétek nem ájultam el, csak  úgy vágódsz el a kanyarban a hullámon, hogy nem tudod merre vagy fejjel a falnak….partnak !

Miközben úsztam ki a part felé, már akkor éreztem, hogy holnapra fel sem bírom emelni a karom az iszonyat kapaszkodástól……kicsit később a jobb lábam oldalsó részén kezdtem el érezni, hogy mint amit szétrúgtak egy stoplis cipővel vagy baseball ütővel….ez az érzés maradt is 2 hétig. De az élmény örök lett!!!

A képeken Csabi és Zsolti látható.....rólam nem készült....sajnos csak az utolsó napokban készítettünk képeket és videót....videót majd teszek fel később az esésekről.


A videón a 3. a tornádó és egyenes szakaszban egész élvezhető :D